Idézet tőlem: Nagy valószínűséggel velem van a baj, de megfordult a fejembe, hogy mi van, ha mégsem.
Engem kimondottan idegesíteni tud a sok idézet huszár és huszárina. Kifejezik önmagukat a facebookon olyan magvas gondolatokkal, hogy őőőőő .... úristen....egy sem jut eszembe, az agyam képtelen megjegyezni ezeket a szarságokat, de valami ilyesmik szoktak lenni, hogy a nehéz út vezet a... blablablabla. Jó, nem erőltetem, mert nem jut eszembe most egy sem és a facebookot sem akarom megnyitni, nehogy bajom essen belőle, hogy idézeteket olvasok ilyen Nóráktól. Még rosszul fogok aludni.
Aztán van az a verzió, hogy megnézik otthon az Eat pray love filmet, és akkor érzik a csíííít és a zent. Kőbánya alsón, a panel második emeletén megjön az életérzés és mindenki Julia Robertsnek érzi magát. (Amúgy néha én is annak érzem magam csak a Pretty Woman kapcsán. Na mindegy.)
Közben tartottam egy kis szünetet és mégis csak elkezdtem olvasni ilyen idézeteket:
Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed bántani akar. ( Oravez Nóra, főállású közhelygyártó.)
Akkor kielemezném ezt. Tehát mire gondolt a költő; szóval vannak pofonok az életben, de aztán lenyomjuk őket, mert mi nagyon kemények vagyunk Kőbánya alsóról, de semmi vész majd jönnek új pofonok, amikor ezt a szart el lehet olvasni még egyszer. Leülhetek, ötös!
Szerintem inkább ezek helyett mindenki menjen el sportolni, az kevesebb sérüléssel jár, mint ilyen hülyeségek olvasása.
