Startmező

Gondoltam veszek magamnak egy csizmát télire. Most, hogy nincs munkám ráérek elkölteni a maradék pénzem, aztán majd hegedülök vagy nem tudom. Nem is ez a lényeg. Hanem, hogy ennek a cipővásárlásnak a kapcsán sikerült betévednem egy bevásárlóközpontba. Nő létemre kerülöm az ilyen helyeket. Zavar, hogy nincs természetes fény, hogy nincs időérzékem és úgy egyáltalán nem szeretek ilyen helyeken dekkolni. Egy szónak is száz a vége ma meglepődtem. Ugyanis a bevásárlóközpont tele volt cicanadrágos és feszülő pólós pasikkal. Tök mindegy, hogy 21 éves volt vagy 45. Ahogy látom most az a trendi, hogy így felfelé kell zselézni a hajat. Az összkép pedig elég érdekes. Mert, ha teszem azt egy másik pasinak akarnak tetszeni, akkor áldásom rájuk, de nem hiszem, hogy ez így volt mindegyiknél. Ez most az új férfi típus? Szerintem a csőnacit csak a rocksztároknak indokolt hordaniuk, mert ő rajtuk máshogy áll egy szűk bőrgatya, csak mert rocksztárok. Ennyi. Ezt nem is kell elemezni. 

Így most elkezdtem aggódni, hogy mi lesz velem? Honnan szedek olyan férfit, aki férfi és nem ilyen díszmadár? Olyat, aki nem 58 kiló és, aki kevesebbet álla tükörben, mint én? Hol marad az a számomra tipikus férfi ideál, aki kicsit borostást és kócos a haja mégis sármos, de egyben férfias is? Akin mondjuk azt látszik, hogy ki tud cserélni egy villanykörtét és nem az, hogy betéve tudja a Zara téli kollekciójának összes darabját? 

Elgondolkoztam azon, hogy lehet nem bevásárlóközpontokban kellene nézelődöm az ügyben, hogy hol vannak a férfiak. Remélem, hogy még vannak valahol, mert nekem egyre mindenképpen szükségem lesz a jövőben. Kiégett a konyhában az egyik villanykörte... 

Idézet tőlem: Nagy valószínűséggel velem van a baj, de megfordult a fejembe, hogy mi van, ha mégsem. 

Engem kimondottan idegesíteni tud a sok idézet huszár és huszárina. Kifejezik önmagukat a facebookon olyan magvas gondolatokkal, hogy őőőőő .... úristen....egy sem jut eszembe, az agyam képtelen megjegyezni ezeket a szarságokat, de valami ilyesmik szoktak lenni, hogy a nehéz út vezet a... blablablabla. Jó, nem erőltetem, mert nem jut eszembe most egy sem és a facebookot sem akarom megnyitni, nehogy bajom essen belőle, hogy idézeteket olvasok ilyen Nóráktól. Még rosszul fogok aludni. 

Aztán van az a verzió, hogy megnézik otthon az Eat pray love filmet, és akkor érzik a csíííít és a zent. Kőbánya alsón, a panel második emeletén megjön az életérzés és mindenki Julia Robertsnek érzi magát. (Amúgy néha én is annak érzem magam csak a Pretty Woman kapcsán. Na mindegy.) 

Közben tartottam egy kis szünetet és mégis csak elkezdtem olvasni ilyen idézeteket:

Hidd el, hogy mindent elérhetsz. Higgy benne, és ez épp elég. Higgy abban, hogy helyreáll, hogy megtörténik, hogy eljön, hogy bekopogtat, hogy igenis van, mert van. Csak kitartás kell. Pofonok jönnek, de akármennyire is fáj, neked mindig erősebbnek kell lenned. És erősebb is leszel. Elkapod az öklét, és úgy lenyomod, hogy soha többet nem jön vissza. Aztán meg majd kapsz újat. Újabb pofonokat. De amíg van erőd, és miért ne lenne, felveszed vele a kesztyűt, és igenis harcolsz. Ugyanis van, hogy nem az Élet üt, hanem te saját magadat, az Élet meg csak segíteni akar. A kezét nyújtja, te meg azt hiszed bántani akar. ( Oravez Nóra, főállású közhelygyártó.) 

Akkor kielemezném ezt. Tehát mire gondolt a költő; szóval vannak pofonok az életben, de aztán lenyomjuk őket, mert mi nagyon kemények vagyunk Kőbánya alsóról, de semmi vész majd jönnek új pofonok, amikor ezt a szart el lehet olvasni még egyszer. Leülhetek, ötös! 

Szerintem inkább ezek helyett mindenki menjen el sportolni, az kevesebb sérüléssel jár, mint ilyen hülyeségek olvasása.  

Ma nagyon kemény voltam. Szemmel is tudtam verni, ezért gondoltam, hogy itt az alakalom arra, hogy lenullázzam az összes pasit. (Egyeske, Ketteske és a Hármaska.) Az Egyeskét iktattam a futottak még akták közé, ennek elévülési ideje 1 hónap, aztán megy a megsemmisítőbe. Ketteskének finoman és nőiesen elmagyaráztam, hogy az ki van zárva, hogy én bármiféle haknit vállalok a barátnője mellett. Nem meglepő módon azóta nem jelentkezik. Pedig előtte óránként többször is jött üzenet tőle. Hármaskának meg vázoltam, hogy milyen feltételek mellett lennék hajlandó bármiféle romantikus megnyilvánulásra, mint például felvenni neki a telefont ha felhív, de egyenlőre köpni és nyelni nem tud. Szóval most ülhetek itthon egyedül, munka nélkül és még pasik sem zaklatnak, Tudok élni mi? 

Most aztán annyi idő szakad rám, hogy megtanulhatnék horgolni vagy baszk nyelven, esetleg rendet rakhatnék a konyhás szekrényemben, de előbb fogok baszk nyelven tudni szerintem. A konyhás szekrény a mumus. Oda bevágok mindent. Lisztet, kakaóport, két évvel ezelőtti szeretőt.... Nem állok készen szembenézni még a lejárt kakaóval. Amúgy rendes lány vagyok. Minden máshol rend honol. Ja nem, még a fejemben is hasonló rendetlenség van. Na, mindegy. 

Vagy mondjuk kereshetnék munkát is. Persze keresek. Küldöm a jól felöltöztetett CV-m a háereseknek, hogy mennyire jó munkaerő vagyok. Például, még sosem szexeltem irodában, a céges bulin sem hánytam össze a főnököm zakóját, és igazából csak 4 órát netezek a munkaidőmből. Szerintem ez így elsőre elég jól hangzik. 

Valahogy pedig lelket kell majd öntenem magamba, lehet el kell kezdenem masszívan inni. Mert nincs kedvem megküzdeni valami szar melóért másokkal, sem valami középszar pasiért. Pedig erről szól az élet nem? Munka meg pasik, házasság, gyerek, xanax, kertészfiú.... 

Kijöttem a pasizási gyakorlatból ez tény. Jó pár éve nem volt rá szükségem. Most meg csak kamillázok jobbra meg balra, hogy mi folyik. Mert én nem erre emlékszem. Gondolok én arra, hogy nem nyomulok ezerrel, nem ég a szemeben a mindenkit eltaposok érzés vad dühe. Mert, hogy ez megy. Véres harc a férfiakért. Én felajánlom a randipartneremnek, hogy első alkalommal elmegyek vele szívesen kávézni meg vacsorázni, de van, aki beelőz engem úgy, hogy orális és anális szexet ajánl. Itt meg már úgy tűnik kevés vagyok. Tényleg ennyire kétségbe van esve mindenki? Most elgondolkoztam, hogy mennyi esélyem van egy szánalmas kis kávézással. Minimum egy sztrippet kellene elnyomnom a latte machiatoval a kezemben.

Mert, valahogy úgy néz ki ez, hogy a férfi teszem azt beregisztrál valami társkereső oldalra és ott lapátolni tudja a bugyiban pózoló lányokat. A sok nő  azt hiszi ez az egyetlen, amivel el tudja magát adni. Ez szomorú és szánalmas. Persze biztosra veszem, hogy az ilyen kitárulkozóknak sok pasival lesz dolguk 5 perc és 24 óra közötti kapcsolatokkal viszont a férfiak többsége nem szeret küzdeni és rájön, hogy beéri ezzel a bugyis lánnyal is. ( Kivételi erősíti a vakbelet.) 

Itt vannak a volt osztálytársaim vagy gyerekkori ismerőseim nagy része. Még egyik sem 30 éves, de már tokásak, pocakosok, igénytelenek és ránézésre beérik ezzel a külsővel, pedig most kellene kinézniük a legjobban csak ehhez lehet el kellene menni edzeni és nem össze-vissza zabálni, de a férfiak többsége erre képtelen. Mondjuk a nők többsége is. Na, és itt találkozik a kereslet és a kínálat. A bugyis lány és a jó szögből fotózott pocakos 30-as. Mivel a csaj azt hiszi nem kaphat jobbat így belemegy a dologba, mivel a pasi lusta belemegy a dologba. Pár évig együtt járnak, néha kicsit megcsalják egymást aztán jöhet az esküvő habos ruhával, meg hintóval, aztán gyerekek végül oda jutnak, hogy el kellene válni. Megérte mi? Eldobni 10-15 évet az életből? 

Nem is csodálkozom, hogy a férfiak el vannak szokva attól, hogy udvarolni kell vagy, hogy valaki bátorkodik nemet mondani az elején bizonyos dolgokra. Mert miért küzdene? Ott van a másik nő, aki nem mond nemet, aki megtesz mindent. Háh, minek beszélünk mi szerelemről? Itt gyors élvezet kell, azonnali kielégülés, azonnal megkapni mindent. 

Én már hősként tekintenék arra a pasira, aki lemer szólítani, akár valami gagyi szöveggel is bárhol, mert tetszem neki. A legtöbben bökdösnek engem a facebookon. Az aztán nagyon férfias dolog. A férfiak mostanában összekeverik a szezont a faszommal. Szedjétek már össze magatokat. Kösz. 

Mondom mi van. Se munkám, se pasim. 1 hónappal ezelőtt ez még nagyon nem így volt, aztán egyszerre csak elkezdett minden összeborulni. Mondtam a pasimnak, hogy csomagoljon és költözzön el, mert ennek vége. Na, ugyan ezt mondták nekem a héten a munkahelyemen. Most meg itt pislogok, hogy tulajdonképpen ez, hogyan történhetett. 

Miután kiderült, hogy szingli lettem, ahogy lenni szokott megjelentek a trubadúrok, hogy majd jól megvigasztalnak. Volt az Első jelentkező. Eljött az első randira - bár 4 egész órát késett, persze telefonált, de akkor is rohadjon ki a krumplija -  lelkes volt, kedves volt, helyes volt. Éjszaka még írt is nekem sms-t, hogy milyen kis cuki vagyok, aztán vasárnap értem akart jönni, hogy elvigyen egy második randira, de sajnos (na persze) közbejött neki valami, hogy azt mondja a kutyájának a lábával van valami (Grimm legszebb veséi) és azóta kvázi eltűnt a lila ködben. Ja nem bocs, a kutyám képét lájkolta a facebookon. Egy időben próbáltam megérteni a  férfiak lelki alapon történő működését, de ma már nem fárasztom magam ilyenekkel. 

Aztán van a Második jelentkező. Igaz, hogy a barátnőjével él, de ugye az a kapcsolat már unalmas és kell neki egy kis szórakozás. Tudjátok olyan valaki, aki nem nyaggatja, hogy dobja már ki a büdös zokniját a szennyesbe és a wc deszkát is le kellene hajtani, meg már nő a tokája és a növekvő hasától kisebbnek látszik a farka, hanem olyan akiből csak a jó részt kapja. Ez lennék én. A nő, aki még nem szedett fel 15 kilót az unalmas kapcsolatában és jó viszonyba van a szőrtelenítő eszközökkel is. Viszont ő még nem tudja, hogy én nem valami szeretetszolgálat vagyok. Ahány ház, annyi pofon ugye. 

Végül pedig van a Harmadik. Na, ő korábbi életem hordaléka. Aki meg is volt, meg nem is volt. Aki néha úgy érzi szeret, néha pedig úgy érzi jobb más nőket (?lányokat?) döngetni, mert én ugye túl akaratos, hisztis, .......... vagyok. Ez annak fényében igaz is lehet, hogy biztos többet várok el, mint az alkalmi kalandjai, akiknek átlag életkora 19 év. (Nem a győzelem a fontos, hanem a részvételi díj.) Mondhatjuk tehát, hogy pasi fronton nem túl erős szelek fújnak avagy gyenge kezdés után erőteljes visszaesés látszik. 

Aztán nem elég, hogy szívok egy vonalon még jöhetnek a végtelen számú állásinterjúk, idiótákkal, 22 éves háeresekkel, perverz főnökökkel. Volt is egy megbeszélésem már. A pasi túl szexi volt, ami jó persze, de így dolgozni nehéz, hogy esztétikailag valaki elvonja a figyelmed. Szerencsére az élet megoldotta a problémát, a melóhely olyan messze lenne a lakásomtól, hogy ennyi erővel minden reggel mehetnék Bécsbe is dolgozni vonattal.  

Tehát itt állok a startmezőn és úgy érzem kétszer kimaradok a dobásból.